Plébániánk története

Plébániánk története

1929-ben megalakult a Csörsz utcai Kápolna Egyesület. A hívek részére a rendszeres Istentiszteleteket a Vöröskereszt Kórház, az Istenhegyi úti Iskolatestvérek, majd a Németvölgyi úti Hadirokkant Otthon kápolnájában végezték.

1940-ben alakult meg a Felsőkrisztinavárosi plébánia. A plébánia mai területén templom, kultúrház és plébániából álló, nagyszabású épületegyüttes kialakítását tervezték.

Az eredetileg a majdani közösségi térnek szánt, de most is templomként működő épületet Fiala Ferenc és Lehoczky György építészek tervei alapján 1934-re készült el. A bejárat fölötti torony harangját 1936-ban szentelték fel.

A plébánia épülete 1939-ben készült el.

A háromtornyos nagy templom építése 1941-ben kezdődött meg Irsy László tervei alapján. A nagytemplom terve Az impozáns, a néhány évvel korábban épült városmajori templomra emlékeztető épületből a háború miatt 1944-ig csupán az altemplom készült el. A tervek szerint a korábbi templom helyén kultúrház épült volna. A háború után nem folytatódott a félbemaradt templom építése. A budapesti harcok során az ideiglenesnek tervezett templom is jelentős sérüléseket szerzett, az épületet a hívek adományaiból tudták helyreállíttatni és némiképp bővíteni. A monumentálisra szánt nagytemplom nem készült el, az építőanyagokat más épületek javításához használták fel.

A templom az 50-es évek egyházellenes intézkedései ellenére is szűkösnek bizonyult, ezért a 60-as években kibővítették a templomteret és oldalról sekrestyét építettek hozzá.

A templom említésre méltó értékei a színes ólomüvegablakok. Az oldalfalakon lévők számos magyar szentet, egyházi személyt és az egyháztörténet néhány nagy alakját ábrázolja.

A szentély egyenes záródású végfalán lévő, a keresztút jeleneteit mutató üvegablakokat Sztehlo Lili tervezte. Az üvegablakok hat részletben a keresztút 14 stációját ábrázolják.

A belső teret három ízben építették át: először a II. vatikáni zsinat nyomán, amikor a szembe miséző oltár készült és elbontották a szentélyt és a templomteret elválasztó korlátot, majd 2001-ben, amikor a szentély egységes építészeti stílusban átépült, újabb padok behelyezésével a templomtér megnövekedett, valamint a sekrestye kibővült. A szentély mai formáját a tabernákulum áthelyezésével, a templomkép egységesítésével Pákozdi István plébános alatt, 2021-ben nyerte el.

A félbemaradt templom megkezdett altemplomát kezdetben raktárként hasznosították. 1970-ben a meglévő alapokra háromfunkciós szolgáltatóház (raktár, cukrászat, fodrászat) épült. A rendszerváltozás után rossz hírű diszkó üzemelt benne. Az eredeti altemplomra épülő nagytemplom felépítésére 2005-ben Makovetz Imre tett javaslatot, a vitákat kiváltó és teológiai kétségeket is felvető Szentek és Kárhozottak temploma azonban csak terv maradt. A felépítményt végül 2014-ben elbontották, az eredeti alapokon a Müller Ferenc tervezte Apor Vilmos Közösségi Ház áll, az altemplom pedig visszakapta urnatemető funkcióját

Források: Rosch Gábor: A plébániatemplom építéstörténete

Információk az Építésügyi Szabályozási és Dokumentációs Osztály oldalán:
https://dokkozpont.hu/cikk/diszko-az-altemplomon-apor-vilmos-lekai-janos-ter-9