PLÉBÁNIÁNK TÖRTÉNETE

1929-ben megalakult a Csörsz utcai Kápolna Egyesület. A hívek részére a rendszeres Istentiszteleteket a Vöröskereszt Kórház, az Istenhegyi úti Iskolatestvérek, majd a Németvölgyi úti Hadirokkant Otthon kápolnájában végezték.
1940-ben alakult meg a Felsőkrisztinavárosi plébánia. A plébánia mai területén templom, kultúrház és plébániából álló, nagyszabású épület együttes kialakítását tervezték. A plébánia épülete 1939-ben készült el. Mai templomunk Fiala Ferenc és Lehoczky György építészek tervei alapján 1934-ben épült. A bejárat fölötti torony harangját 1936-ban szentelték fel. A templom elkészülte után néhány évvel, 1941-ben, a kerületi népesség rohamos növekedése miatt, új, nagyobb templom építésébe kezdtek. A háromtornyos nagy templom építése 1941-ben kezdõdött meg Irsy László tervei alapján. A nagytemplom terve Az impozáns, a néhány évvel korábban épült városmajori templomra emlékeztetõ épületbõl a háború miatt 1944-ig csupán az altemplom készült el. A tervek szerint a korábbi templom helyén kultúrház épült volna. A háború után nem folytatódott a félbemaradt templom építése. A budapesti harcok során az ideiglenesnek tervezett templom is jelentõs sérüléseket szerzett, amit a hívek áldozatkész adományainak köszönhetõen javítottak ki. Késõbb, a félbemaradt templom helyén 1970-ben a megváltó alapokra szolgáltató házat építettek.

A templom az 50-es évek egyházellenes intézkedései ellenére is szûkösnek bizonyult, ezért a 60-as években kibõvítették a templomteret és oldalról sekrestyét építettek hozzá. A templom említésre méltó értékei a színes ólomüvegablakok. Az oldalfalakon lévõk számos magyar szentet, egyházi személyt és az egyháztörténet néhány nagy alakját ábrázolja. A szentély egyenes záródású végfalán lévõ, a keresztút jeleneit mutató üvegablakokat Sztehlo Lili tervezte. Az üvegablakok hat részletben a keresztút 14 stációját ábrázolják.


A belsõ teret két ízben építették át: elõször a II. vatikáni zsinat nyomán, amikor a szembemisézõ oltár készült és elbontották a szentélyt és a templom teret elválasztó korlátot, majd 2001-ben, amikor a szentély egységes építészeti stílusban átépült, újabb padok behelyezésével a templomtér megnövekedett, valamint a sekrestye kibõvült.

A háború alatt abbamaradt templom alapjára 1967-ben, az eredeti tervektõl teljesen eltérõ céllal szolgáltatóház épült, melyet többször bõvítettek, bérlõi sûrûn cserélõdtek. Az épület utolsó tulajdonosai az eladás mellett döntöttek. Plébániánk - a hívek nagylelkû adományaival és az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye jelentõs kölcsönével - vissza tudta vásárolni az ingatlant. A pincetérben urnatemetõ épült és 2020-ra új közösségi ház került kialakításra, amely a plébánia közösségének és a különböző, szélesebb kör számára lehetőséget biztosító közösségi rendezvények tartására szolgál. Esküvőknek, kulturális eseményeknek ad otthont a közösség épülete.

/Rosch Gábor: A plébániatemplom építéstörténete c. tanulmánya alapján/