A Plébánia
története
1929-ben megalakult a Csörsz utcai Kápolna Egyesület. A hívek részére a rendszeres
Istentiszteleteket a Vöröskereszt Kórház, az Istenhegyi úti Iskolatestvérek, majd a
Németvölgyi úti Hadirokkant Otthon kápolnájában végezték.
1940-ben alakult meg a Felsőkrisztinavárosi plébánia.
A plébánia mai területén templom, kultúrház és plébániából álló, nagyszabású épület együttes
kialakítását tervezték. A plébánia épülete 1939-ben készült el.
Mai templomunk Fiala Ferenc és Lehoczky György építészek tervei alapján 1934-ben épült. A
bejárat fölötti torony harangját 1936-ban szentelték fel.
A templom elkészülte után néhány évvel, 1941-ben, a kerületi népesség rohamos növekedése miatt, új,
nagyobb templom építésébe kezdtek. A háromtornyos nagy
templom építése 1941-ben kezdődött meg Irsy László tervei alapján.
Az impozáns, a néhány évvel korábban épült városmajori templomra emlékeztető
épületből a háború miatt 1944-ig csupán az altemplom készült el. A tervek szerint a korábbi
templom helyén kultúrház épült volna. A háború után nem folytatódott a
félbemaradt templom építése. A budapesti harcok során az ideiglenesnek tervezett
templom is jelentős sérüléseket szerzett, amit a hívek áldozatkész adományainak
köszönhetően javítottak ki.
Később, a félbemaradt templom helyén 1970-ben a megváltó alapokra szolgáltató
házat építettek.
A templom az 50-es évek egyházellenes intézkedései ellenére is szűkösnek bizonyult, ezért a 60-as
években kibővítették a templomteret és oldalról sekrestyét építettek hozzá. A
templom említésre méltó értékei a színes ólomüvegablakok. Az oldalfalakon lévők
számos magyar szentet, egyházi személyt és az egyháztörténet néhány nagy alakját
ábrázolja. A szentély egyenes záródású végfalán lévő, a keresztút jeleneit
mutató üvegablakokat Sztehlo Lili tervezte. Az üvegablakok hat részletben a keresztút 14
stációját ábrázolják.
A belső teret két ízben
építették át: először a II. vatikáni zsinat nyomán, amikor a szembemiséző oltár
készült és elbontották a szentélyt és a templom teret elválasztó korlátot, majd
2001-ben, amikor a szentély egységes építészeti stílusban átépült, újabb padok
behelyezésével a templomtér megnövekedett, valamint a sekrestye kibővült.
A háború alatt abbamaradt templom alapjára 1967-ben, az eredeti tervektől teljesen eltérő céllal
szolgáltatóház épült, melyet többször bővítettek, bérlői sűrűn cserélődtek. Az
épület utolsó tulajdonosai az eladás mellett döntöttek. Plébániánk - a hívek
nagylelkű adományaival és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye jelentős
kölcsönével - vissza tudta vásárolni az ingatlant. A pincetérben
urnatemető épült és reményeink
szerint, amint anyagi eszközeink lehetővé teszik, új tervek alapján az eredeti
alapokra új templomot építünk.
(Rosch Gábor: A
plébániatemplom építéstörténete c. tanulmánya alapján)